Második bejegyzés a szépség iskolájában.
A bejegyzések egymásra épülnek, de külön – külön is megállják a helyüket, mindegyikben találhattok érdekességet, vagy praktikus tanácsot.
Pedaniosz Dioszkuridész görög orvos időszámításunk előtt I. században, Szicíliában élt és egy fontos művet írt a szépség meghosszabbításáról, megőrzéséről. A receptjeit, tanácsait még a késő középkorban is alkalmazták. Híressé vált a küphi – receptje, ami a növényfajtáról kapta a nevét.
Az írott recept így szólt: „ Szárított mirhát, borókabogyót, tömjént, palkát, aloéfát, borókagyantát és kálmost őröljünk meg és dörzsöljük porrá, keverjünk pálmafanedvet, csurgassunk rá mézet, főzzük fel, gyúrjuk össze, és formázzunk belőle golyócskákat. Az asszonyok használhatják, füstölésre, és készítsenek belőle szájillatosító labdacsokat.”
A vonzódás bizonyos szaganyagok után időközönként nagyon megnőtt, ezért az ókorban éppen úgy, mint a középkorban a csúfolódó megjegyzések s maradtak el.
Például.: „Poppea több rózsafaolajt használt, mint amennyi bort Néró.”
A pénzérméken látható volt, hogy ingerlő hajat viseltek a nők, amely nem a sajátjuk volt úgy viselték, mint az újkori nőknél is látható.
Ovidius így gúnyolódott rajtuk:
„Pénzen megvehető dús fürtöket öltenek ők fel – –
S már nem is átallják: nyíltan bonyolódik az üzlet.”
A régi mongol, tibeti, és kínai gyógyszertudományban időről – időre felbukkantak különféle illatanyagok, füstölőszerek, bőrre alkalmazható borogatások, és egyéb szépítőszerek receptjei.
Fakérgek, levelek, virágok, nyersen, főzve, szétdörzsölve, olajjal elegyítve szolgálták a régi ázsiai kozmetikumok alapanyagát.
Jól csengő kifejezéseket használtak, például „bájos arc kenőcse” vagy „szem meleg bársonya” Sokat sejtetők voltak és a szépítő művészetre következtethetünk belőlük.
„Nemes virágokat, válogatott virágokból font füzéreket,
Zenét és pompás illatú keneteket,
Ragyogó fényű szövétneket és fenséges füstölőt
Áldozok diadalmasnak.
Nagyszerű köntöst és a legfinomabb illatszereket
és a szépség legtisztább alkotásait…..”
Az arabok közvetítésével a kozmetikai művészetek meghódították, Hispániát és Itáliát is. A szépítő módszerek ugyan azok voltak, az álmok és vágyak szintén hasonlítottak egymásra. Csak az előállítás módjában voltak változások.
Az idők folyamán az orvostudomány és a gyógyszerészet kiterjedt a kozmetikai szerekre is, ami napjainkban is tapasztalható, hogy nagy gyógyszerész cégek állnak egy- egy kozmetikai márka hátterében, vagy akár gyártóként is megjelennek.
.A kozmetika eredetileg inkább tapasztalaton alapult, semmint tudományos alapon művelték volna.
Ki tehette meg, hogy ezeket, a szépítőszereket használja?
Az udvarokban és a gazdag polgárok lányai úsztak az illatárban, de a szegényeknek, szolgálóknak megtiltották, hogy a nehezen összekuporgatott krajcárokon szépítőszert vásároljanak és „előkelő” hölgynek tüntessék fel magukat.
Ezeknek, a nőknek, akik a sanyargatás ellenére is tenni akartak szépségükért, pártjukra állt egy névtelen jótevő 1724-ben.
„azoknak a nőszemélyeknek, akik szebbé akarnak lenni” értekezését Nürnbergben nyomtatták ki. Egy hosszú körülményes címet viselt. A szerző ebben jóval túllépte az egészség – szépség határait, de mégis adott néhány hasznos, de primitív tippet, amellyel valóban örömet szerzett a nőknek.
Később is számos könyv jelent meg a szépséggel, a pipere művészetével kapcsolatban. Többnyire orvosok írták, Volt aki, a szépség ideáljává a lélek és test harmóniáját emelte ki.
Egyiptomban találkozunk olyan szobor feliratokkal is, „légy szép és örülj”
Foglakoztak a böjttel is, de a szem, fül, orr, altest se maradhatott ki. Az ókorban még nem ismerték a szappant, ezért a tisztálkodás alapanyaga az olaj volt.
A szépséget minden kor fontosnak tekintette, aki nem ápolta magát jobban tette, ha félreállt. A szépség fogalma nem kapcsolódott kizárólag az erotikához, az illemhez és a jó modorhoz is hozzátartozott.
„Mi a szépség?” Erről Henry Cordier átadott egy dolgozatot a párizsi Antropológiai Társaságnak, ami ezt a címet viselte.
Ebben ezt olvashatjuk. „ A szépség nem az egyik vagy a másik emberfajta sajátja. Minden fajta másképp szép. Tehát a szépség szabályai nem általánosíthatók. Ezeket, a szabályokat minden egyes fajtára vonatkozóan külön kell tanulmányozni. „ A szépség fogalma viszonylagossá válik, minden kornak megvan a maga szépségideálja.
Felhasznált irodalom: Olly és Rolf Kunze A szépség iskolája
Kommentek