szépség iskolája

“Mit ér a legszebb ruha,

hogyha a legeslegszebb, – a

bőrünk – hibás?”

Első bejegyzés a szépség iskolájában:

Szerintetek, mit jelent a szép, szépség kifejezés? Ki szép és ki nem szép? Ki dönti ezt el?

Tudom, elcsépelt, de a szépség belülről fakad és nem feltétlenül a külső adottságok miatt, lehet valaki szép.

Most a külsőségekhez kapcsolódó szépségről írok ebben a blogban.

Később a blogok folytatásában, praktikus kozmetikai és egyéb tanácsokat is adok, olyanokat is, amiket otthon könnyen gyakorolhattok, megvalósíthattok. Kezdjük egy kis visszatekintéssel.

A szépséget, ha megakarjuk, tartani, akkor tenni is kell érte. Húszéves kor körül a szépség még ajándék. A harmincadik évtől már fegyelem kérdése is. Ha elérted a negyvenedik életévedet, a fegyelemhez már munka is társul. De, megéri a fáradságot ez a munka.

Szépnek lenni és maradni, évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget.

Mára az ókori Egyiptom és Görögország asszonyai is felhasználták a kozmetika titkait, igaz akkor még varázsigékkel és áldozatok hozásával.

Az emberek a kozmetikumok, kozmetika segítségével igyekeznek elérni, megtartani a vágyott a szépségideált. A kozmetika szó a koszmeó szóból ered, aminek a jelentése ékesíteni.  De, a fogalom már az antik világban is „szép, egészséges, hibátlan” jelentett.

Abban a korban is már sokféle kozmetikai szert ismertek.  Soknak a receptjüket még ma is használjuk. A föníciaiak exportálták a szépítőszereket.  Az Antik kozmetikáról sok és jól megalapozott ismerettel rendelkezünk.

A megtalált múmiák és a koporsójukba helyezett tárgyak, pontos képet adnak az akkori szépségápolásról.

Nemrég fedeztek fel Thot fáraó sírjában egy edényt, ami tele volt kozmetikai szerekkel, amelyeknek az illatuk tiszta és tartós maradt, kb. 3.320 év elteltével is.

A szépség eléréséhez és megtartásához, régen is természetes és mesterséges szerek is rendelkezésre álltak.

Akkor is ismertek aromás fürdősókat, krémmaszkokat, szőrtelenítőket, de hajat is göndörítettek és ki is simították, ilyeneket ma is használunk.

A gőzölést a pórusok tisztítására és a vérellátás javítására használták. Gondosan ápolták a kéz – és lábkörmöket. Ízisz istennő mellett talált szobrocskán, a köröm szép színezései aranyozása látható. Volt, amelyikben, sok színben csillogó zománcfesték, szerű festékréteget találtak.

Művészien színezték a szempillákat, szemöldököt.  Az arcápoló szereket, krémek, olajok és púderek egészítették ki.

Fogpótlásra a borjak lecsiszolt metszőfogait használták, már időszámításunk előtt 900 évvel.

A perzsák a szakállukat nagy becsben tartották, ezért odaadóan ápolták. Ők találták fel a parfümöt is. „ A perzsa nők a férfiakat eleddig ismeretlen jó illatokkal csalogatták magukhoz és vették le őket a lábukról….” Ezt Plinius római történetíró állítja.

Ásatások során, amikor Agamemnóm király rezidenciáját tárták fel, hajtűket, fésűket, fülkarikákat, elefántcsontból készült tükörnyelet, kozmetikai készítmények tárolására alkalmas művészi edényeket hoztak a napvilágra.

A tamud, zsidó jogszabálygyűjtemény szerint

„A férfi felszólítás nélkül tartozott felsége rendelkezésére bocsátani a testápolásához szükséges eszközöket.”

Ezek között szerepelt a szappan, a fogak ápolásához, fényesítéséhez, szükséges tajtékkő, rózsaolaj, nárdusbalzsam, fahéjkenőcs, szalamandrazsír.

Az asszír paloták fürdőiben, külön medencék szolgáltak a kozmetikai gyógyfürdők céljaira.

A fürdőzés lábfürdővel kezdődött és éjjel nappal kenőcskeverő, olajjal dögönyöző, masszírozó rabszolgák álltak rendelkezésre.

A trójaiak Marseille-it elárasztották a készítményeikkel. Nagyon keresettek voltak a mellolajak, a comb – és lábkenőcsök, állolajak, a tarkó és nyak ápolására szolgáló speciális paszták.  Nagyon keresettek voltak a bőrápoló pépes balzsamok. Ezeket, a pépes maszkokat éjszakára tették az arcbőrére, és ez szépen kisimította a ráncokat, eltüntetet a szeplőket és a bőr egyéb hibáit.

Néhány ezer évvel ezelőtt, már szépségápolási tanácsadó kézikönyv is rendelkezésre állt. Kleopátra egyiptomi orvosnő írta, aki nem azonos a legendás királynővel. A könyv „Koszmetikon” címmel jelent meg.

Felhasznált irodalom: Olly és Rolf Kunze A szépség iskolája